Székelyek

1941. május 11-én írták alá román és magyar részről a székelyek Bukovinából Bácskába telepítéséről szóló megállapodást. Andásfalva, Fogadjisten, Hadikfalva, Istensegíts és Józseffalva lakossága elszállítását (3279 család) 30 szerelvénnyel bonyolították le és június 21-én fejezték be.

Még éppen csak berendezkedtek új helyeiken, amikor 1944. októberében megérkezett Bácskába a kiürítési parancs. Házat, jószágot hátrahagyva indultak a szekérkaravánok az ország belseje felé. Legnehezebb a dunai átkelés volt. Baján és Dunaföldváron is próbálkoztak a székely menekülők, de a hidat és a kompot a visszavonuló német alakulatok foglalták el, a szekérkaraván mindig lemaradt.

Egy nehéz tél után a Bonyhádra és környékére történő telepítéssel látszott megoldódni az otthontalan székelyek problémája. A sváb családok internálásával megürült lakásokat használta fel a telepítési kormánybizottság a székelyek elhelyezésére. A Moldvát, Bukovinát, Bácskát megjárt nép így nyert végleges otthont Tolnában - így Bátaszéken is.

A harmadik helyiségben található a székely kiállítás.

Legszembetűnőbb tárgyai a hozományul szolgáló vetett ágyak, a konyhában használatos edényeket, eszközöket tároló polc és a faóra.

A székelyek csodálatos kézimunkáik alapanyagait is maguk készítették - fonták, szőtték, gazdag díszítéseik rendkívüli kézügyességről árulkodnak. Különlegesek az un. "festékes" szőtteseik, melyek alapanyaga természetes festékekkel megfestett gyapjú, amiből a megszokott nyers színeken kívül gyönyörű színes mintázatú szőtteseket készítettek. A kézimunkákból, szőttesekből, öltözékekből igen gazdag összeállítás látható a gyűjteményben.

A székelyek nagyon vallásos katolikusok voltak, szobáik falán a szentképek mindig megtalálhatók - az itt látott módon felakasztva, szőttessel körülvéve.

A Millenniumi záró ünnepségsorozat alkalmával került a székely szobába az a faóra, melyet Székely Albert józseffalvi ezermester készített.

<< vissza